Hogy viselkedjünk egy cukorbeteg kamasszal?

A legfontosabb dolog, amit tudnunk kell, hogy a tizenévesek nem szeretnek különbözni társaiktól. A cukorbetegséggel azonban nem csak hogy különböznek tőlük, de ez a különbség meg is mutatkozik. Rendszeresen kontrollra kell járniuk, nem fogadhatnak el a barátaiktól édességet stb. Minden nap többször is foglalkozniuk kell a betegségükkel.

A betegséggel kapcsolatos napi feladatok elvégzése során folyamatosan azt érzik, hogy különböznek társaiktól és hogy az ő testük nem tökéletes. Ennek alapján a diabétesz befolyásolja önbecsülésüket, amelynek eredményeképpen viselkedésük időnként kevésbé mondható példaértékűnek. Egyszerűen fogalmazva egy cukorbeteg kamaszt nem érdekel, ha egy szelet pizza az egekig emeli a vércukorszintjét és esetleg kórházba kerül emiatt. Nem akar az egyetlen lenni a bulin, aki nem pizzázik.

Annak ellenére, hogy mi tudjuk, ha folytatják ezt az életmódot, akkor az a későbbiekben vaksághoz, végtagvesztéshez vagy egyéb súlyos komplikációkhoz vezethet, nem szabad elfelejtenünk, hogy ők ezt nem fogják fel. Kamaszkorban olyan dolgokra keresik a választ, hogy kik is ők valójában, hová tartoznak, és viselkedésük hatásai is megválaszolásra váró kérdések. A következmények azonban túl távoliak a számukra, így nem is igazán befolyásolják őket.

Az alábbiakban néhány hasznosnak vélt, már kipróbált módszert közlünk mindazok számára, akik cukorbeteg kamaszokkal élnek együtt.

Gondoskodjunk róluk. Bizonyára vannak megoldandó feladataik a családon belül, de ott nem kellene szembenézniük a világ kíméletlen valóságával. Ne csak olyan ennivalók legyenek otthon, amelyek egészségesek a számára, hanem mindig olyanok is, amiket szeret.

Mutassuk ki, hogy tudjuk, nem könnyű neki. Mindannyian ismerjük a kirekesztettség érzését. Tudassuk vele, hogy mi mindig ott vagyunk, ha beszélni szeretne erről. Ha beszél erről a témáról, hallgassuk figyelmesen. Tegyünk apró javaslatokat, de ne vegyük át a beszélgetés irányítását.

Legyünk mi a szervezők. Nekünk is kapcsolatban kell lennünk a kezelőorvossal, ápolónővel, a tanárokkal. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a cukorbetegséggel kapcsolatos teendők akadálytalanul illeszkedjenek mindennapi teendői közé. Ha véletlenül elszundít az egyik órán, akkor a tanár ne mérges legyen ezért, hanem kérdezzen rá a közérzetére.

Lassacskán engedjük neki, hogy a sajátjaként tekintse a betegségét. Szülőként átéljük gyermekeink fájdalmát. Ha megtehetnénk, egy szempillantás alatt átvennénk minden velük történt rosszat. De sajnos valójában ez az ő betegségük, el kell fogadniuk és felelősséget kell vállalniuk érte. Nagyon lassan, de adjuk át neki a felelősséget. Amikor látjuk, hogy a reggeli inzulint a megfelelő időben adja be magának, mondjunk valami ilyesmit: „Olyan remekül csináltad, hogy nem hiszem, hogy szükséges a továbbiakban az ellenőrzés. De bármi probléma van, csak szólj!” Természetesen a legnehezebb része a dolognak nem az ellenőrzésük, de előbb vagy utóbb meg kell tanulniuk önállóan is együtt élni ezzel a betegséggel.

Útmutató szülőknek egy cukorbeteg tizenévestől

Amikor másfél évvel ezelőtt megállapították, hogy cukorbeteg vagyok, teljesen megváltozott az életem. A cukorbetegség a szüleim rögeszméjévé vált, de mindig segítettek nekem. Íme néhány ötlet, ami segítség lehet egy cukorbeteg gyerek számára:

• Soha, soha, SOHA ne sóhajtozz, ha magas a cukor értéke. Igen, ő is tudja hogy magas, de ez általában nem az ő hibája. Ha mégis, akkor kedvesen emlékeztesd arra, hogy nem kellene megennie azt az utolsó tortaszeletet.
• Ne legyél ideges, ha túl alacsony a cukor értéke. Ilyen előfordul, egyszerűen csak adj neki egy pohár gyümölcslevet.
• Ne erőltesd a testmozgást, ha magasak az értékek. Magas cukor érték mellett a mozgás az utolsó dolog, amire vágyik. Ehelyett javasold neki, hogy végezzen helyben járást 15-30 percen át. Ez remekül használ nekem! Ha mégsem működik, akkor sétáljatok egy nagyot együtt, hogy ne érezze magát magányosnak.
• Ne panaszkodj a cukorbetegsége miatt! Ez nem az ő hibája!
• Legyél türelmes a kisebb gyerekkel, ha szúrás miatt sír. Ez tényleg ijesztő dolog!
• A pumpa valószínűleg a legijesztőbb dolog a cukorbetegséggel kapcsolatban. Bár már elég hosszú ideje használom, még mindig beleborzongok időnként a tudatba. Legyél nagyon-nagyon türelmes a pumpával kapcsolatban!
• Vegyetek részt cukorbetegséggel kapcsolatos jótékonysági megmozdulásokon! Remekül fogjátok érezni magatokat, és kaphattok ingyenes tesztcsíkot és mérőkészüléket.
• Csomagolásnál legyél mértékletes! Tedd be a mérőkészüléket a tesztcsíkokkal, gyümölcslevet és 15g gyors felszívódású szénhidrátot tartalmazó harapnivalót. Ennyire van szüksége.
• Ne sírj előtte. Ettől csak még szomorúbb lesz, mert tudja, hogy ez miatta történik!
• És végül: támogasd mindenben! Ha a Niagara vízesésen a hátára szerelhető sugárhajtással akar leereszkedni, ne mondd azt, hogy „Ezt nem tudod megcsinálni, mert hogyan adod be az inzulint?” Ehelyett szakíts 20 percet arra, hogy átbeszéljétek a lehetőségét annak, hogy egy ilyen kirándulás alkalmával hogyan tudja úgy jól érezni magát, hogy közben betartja a kezelést. Hidd el, ez beválik!